A szó-szoros értelmében a kanyargó Tisza-partján, Tivadar településen születtem 1956-ban. Az élet úgy hozta, hogy röghöz kötött beregi emberként hű maradjak szülőfalumhoz, itt telepedtem le, itt alapítottam családot. 2002-óta vezetem polgármesterként a Beregi Tiszahát egyik legszebb települését.
Mezőgazdasági tanulmányaim végeztével még közelebb kerültem Szatmár-Bereg három legnépszerűbb gyümölcséhez: az almához, a dióhoz és ami a szívemhez legközelebb áll a szilvához. Köztudott, hogy a beregi ember kertjének legkedveltebb gyümölcsfája mindig is a szilva volt. E három gyümölcsfaj közül természetesen én is a szilvafák telepítését helyeztem előtérbe. Az utóbbi időben igyekeztem felkutatni az ősmagyar szilvafajtákat, s azokat ismét meghonosítani kertemben. Nem titkolt szándékom, a közeljövőben egy nagyobb területű szilvás telepítése a tivadari határban.
Már ifjú koromban alkalmam volt megismerkedni a pálinkával, hiszen édesapám a kereskedelemben dolgozott, s én ott settenkedtem körülötte, télen a tarpai presszóban, nyáron a tivadari halászcsárdában. Hogy a pálinka készítésének titkait mélyebben is megismerhessem, 2011. őszén elvégeztem egy 200 órás gyümölcs-pálinka készítő tanfolyamot, amelyen sikerült elsajátítanom a gyümölcs feldolgozásának, a minőségi cefre készítésének folyamatát, s a pálinka lepárlásának művészetét.
Családommal 1993-óta foglalkozunk falusi turizmussal, s vezetjük a Felső-Tisza egyik közkedvelt vendégházát, a Danó Portát. Alapító tagjai vagyunk számos turisztikai egyesületnek. Már a kezdetektől meghatározó gyümölcsünk a szilva és az abból készült termékek, üdvözlő italunk pedig mi más is lehetne, mint a szilva pálinka.
Egyik alkalommal egy volt tarpai iskolaigazgató felesége és leánya volt vendégünk, Őket is természetesen az üdvözlő itókával kínáltuk. „De én most nem vagyok beteg!„ hárította el az invitálást a hölgy, aki mint kiderült, csak gyógyszerként fogyasztja a finom eszenciát.
Külföldi utazási kiállítások alkalmával fő tevékenységünk volt a szilvapálinka és a szilva készítmények – aszalvány, lekvár – népszerűsítése. Kiállító társaim „patikusnak” hívtak, hiszen az apróbb nyavalyákra (fej- torok- gyomorfájás, idegesség, stb.) kiváló elixirként hatott. Nem hiába mondja a humoros szólás:„kis mértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság”. Természetesen ez csak a kiváló minőségűre értendő.
A Szatmár-Beregi Pálinka Lovagrend megálmodójának, Várady Györgynek a felkérésére örömmel mondtam igent 2005-ben, s váltam tizenegy társammal karöltve e tisztes baráti társaság egyik alapító tagjává. Faluvezetőként és falusi vendéglátókén egyaránt örömömre szolgált, hogy lovagrendünk egyik rendezvényének, a bensőséges hangulatú Szilvavirágzás Ünnepének Tivadar település adhatott otthont.
Lovagrendünk legfőbb célkitűzése a Magyarországon, magyar alapanyagból előállított, minőségi pálinka népszerűsítése, e hungaricum kulturált fogyasztásának elősegítése.
Így ötvenen felül vallom, olyan rövid az élet, hogy nincs időnk rossz minőségű pálinkát fogyasztani.