Látnivalók

Programok:

JÚNIUS

Tisza-Party

JÚLIUS

Aratónap - Tákos
A régi aratási szokások felelevenítése: kézi aratás, kévézés, csépelés. Emlékszik rá? Vagy kíváncsi hogyan volt? Itt a lehetőség: bekapcsolódhat a munkába, megismerheti az aratás régi eszközeit, sőt: búzakoszorút készíthet.  Az ide látogatók megismerhetik a Beregi Keresztszemes készítését, kiállítás keretein belül megismerkedhetnek különböző motívumaival.

Csaronda Parti Kulturális Fesztivál - Csaroda
Július közepén a Csaronda patak partján nyüzsög az élet. Még az Árpádkori templom is csak évente egyszer láthat ilyet. Lábánál sátrak állnak, a sátrak körül sokadalom. Mesterek kínálják portékájukat, háziasszonyok főztjüket, a színpadon néptánc és népzene. Csodálatos környezet, mosolygó emberek. 

Nemzetközi Tisza túra
Igen régen volt már, mikor az első néhány vállalkozó kedvű fiatal elhatározta, hogy nekivág a Tiszának, s eredéstől egészen a Dunáig végigevezi a folyót. Izgalmas túra a természet ölén, a Tisza hullámain. Évről-évre több száz fiatal és nem annyira fiatal kel útra, ki hosszabb, ki rövidebb szakaszon, de egy biztos, az út után elmondhatják: megcsináltam  

Kuruc Nap - Tarpa
A hagyományos beregi gasztronómiai és népzenei kínálaton túl a rendezvény egyediségét a kuruc kori időszakot idéző falusi utcai életkép és felvonulás adja. A korhű ruhába öltözött helybeliek és a sarcot szedő labancok koreografált utcai harca idézi fel a Rákóczi-szabadságharc korának hangulatát.

AUGUSZTUS

Kenderes Napok - Beregdaróc
Nem is gondolná az ember, milyen bonyolult folyamat, amíg egy kendertőből ruha vagy terítő készül. Hány apró fortély, mekkora emberi energia és idő szükséges hozzá. Nálunk megismerheti és megtanulhatja mindezt, a kendernyűvéstől a szövésig. S jövőre? Ön mutathatja be tudását. 

Határmenti Világzenei Fesztivál - Panyola
Két keleti szomszédunk (Románia és Ukrajna) közelében élve a "határmenti érzés" életünk szerves része. Távol a mozik, színházak és koncertek világától, befűztük a tűbe a helyi hagyományok véget nem érő fonalát, hogy azzal hímezhessük tovább terítőnket a panyolai fesztivál színpadára. Részeltek: www.panyola.hu

Szatmári Fesztivál

Túr-Party - Kölcse
A rendezvényre a Szatmári Fesztivál keretében kerül sor Kölcsében, a Táncsics utcában lévő sportpályán. Megközelíthető a 491. főútvonalon, Fülesd felől beérve a faluba a község szívében található református templom és fa harangtorony előtt balra letérve. A rendezvényen kulturális és hagyományőrző műsorokkal várják az érdeklődőket.

Nemzetközi Halászléfőző Verseny - Túristvándi
Reggel horgászversennyel indul a program, majd a kezdetét veszi a halászléfőzés. Egész napos kulturális és zenei programokkal várják az érdeklődőket. Megtekinthetjük még a népművészeti egyesületek és a régi mesterségek bemutatóját is, valamint megismerkedhetünk a Szatmári Pálinkákkal.

Nemzetközi Diófesztivál - Milota
A település világhírű terménye a vékonyhéjú ún. papírhéjú dió. A milotaiak olyan büszkék diójukra, hogy a híres termény népszerűsítése érdekében évente augusztus utolsó szombatján Nemzetközi Diófesztivált rendeznek. A virágokkal díszített községben ezen a napon számos dióból készült ételt kóstolhat a vendég. Új élményekkel, ismeretekkel gazdagodhat az, aki ellátogat az ország e legkeletibb csücskébe.

Nemzetközi Szilvalekvárfőző Verseny - Szatmárcseke
Szatmárcsekén mindenki megismerheti, hogyan készül az igazi szilvalekvár. Az egész éjszakán át tartó kavarást bárki kipróbálhatja. A rendezvény helyszíne a sportpálya szomszédságában lévő Kölcsey Fogadó. Százéves fák árnyékában állítják fel a lekvárfőző sátrakat, ahol vályogból rakott katlanokban fő a cibere, majd a lekvár két napon át. A fogadóban szállás és étkezési lehetőség várja a vendégeket. A kertben szabadtéri színpad található, a sportpálya vidámpark és játékos vetélkedők helyszíne. A szomszédos területen kirakodóvásár, népi mesterségek bemutatója várja az érdeklődőket. Évek óta 20-26 - hazai és külföldi - település főzőcsapata garantálja a sok finomságot, a látnivalót és a jó hangulatot.

Szenkeparti Nagyvásár - Penyige
Penyigén a Szenke patak partján kerül évente megrendezésre augusztus végén a Szenkeparti Nagyvásár. A rendezvény hagyományőrző, gasztronómiai, turisztikai látnivalókban bővelkedik. A vásárban kereskedelmi forgalomban nem kapható termékek  vásárolhatók. A régi ízek szabadtűzön programban megkóstolhatják a szatmári paraszti konyha remekeit, megtekinthetik a népi színjátszók fesztiválját, kiállításon, koncerten vehetnek részt. Este Vízi-mozi várja a vendégeket. Évről évre több tízezer vendég élvezi a vásári sokadalmat.

SZEPTEMBER

Szilvanap - Az új pálinka ünnepe - Tarpa
A Szatmár-Beregi Pálinka Lovagrend rendezvénye. A lovagok felvonulása, az új pálinka minősítése, pálinkaverseny. Egész napos programok: minden ami szilva, lekvárkóstolás, pálinkakóstolás, aszalványkészítés. Ismerkedés a helyi gasztronómiával.

Még nem döntötte el, hova indul a családdal, vagy barátokkal feltöltődni, pihenni, vagy új élményeket szerezni?  Bátran induljon el azon az úton, melyet mi ajánlunk Önnek. Élvezze a szatmári, beregi emberek vendégszeretetét, kóstoljon bele gazdag és változatos ízvilágunkba, élvezze a folyóink nyújtotta vizivilág csodáit. Pihenjen meg falvaink vendégváró házaiban, tekintse meg csodálatos templomainkat, haranglábainkat, múzeumainkat. Keresse fel irodalmi, történelmi emlékhelyeinket, barangoljon a Szilvaút vonalán. Kóstolja meg a "Nemtudom" szilvából és a térség más gyümölcseiből főzött pálinkáinkat, és lekvárjainkat, s mi ígérjük, maradandó élményekben lesz része. E hosszú, de annál tartalmasabb út során változatos tájakkal, emberekkel, kultúrával és gasztronómiával találkozhat melyek között a szilva egy közös összekötő kapcsot képez. A térségben járva kultúrák közötti határon is járunk. A reformáció terjedésének keleti határa a történelmi Magyarország keleti határával esik egybe, ezért a reformáció magyarországi útjának feltárása során a térség református vallási öröksége kiemelt jelentőségű. Az 1567-es debreceni zsinatot követően a Tiszántúl a magyar reformátusság bástyájává vált. A magyar reformáció több mint 450 éves története során nemcsak az írott kultúrában alkotott maradandót, hanem az építészetben is, azonban a templomépítészet remekei a nagyközönség számára sokszor ismeretlenek. Ezért a Szilvaút bejárása során az apró falvak, kistelepülések oly jellegzetes, s mégis más és más különlegességet rejtegető, az itteni közösségek életében kiemelt jelentőségű templomainak megtekintése minden érdeklődő számára tartogat meglepetéseket. Vágjon hát neki az útnak, hiszen Szatmár-Bereg mindig szeretettel vár!

Utunk első állomása a "Bereg kapujaként" ismert Vásárosnamény. A Tomcsányi kastélyba költözött Beregi Múzeum megtekintése után frissítsük fel magunkat Gergelyiugornyán a szőke Tisza vízében, vagy mártózzunk meg az Atlantika Vízividámpark  csúszdaparkjában. Egész évben vár minket a Szilva Termál-és Wellnessfürdő termálvize, élménymedencéi és wellness részlegének "aszalói" (szaunái). A város központjában helyezkedik el a műemlék református templom. Elsőként a XIII.-XIV. században építettek egy kis templomot, amely kápolnaként szolgált, a boltozat zárókövén zászlósbárányt helyeztek el. 1610-ben építették a második templomot. A Vásárosnaményi Református Egyházközség Kálmáncsehi Sánta Márton reformátor idejében, 1540-ben alakult. Az egyházi élet felvirágoztatásában nagy szerepet játszott a Lónyay család, elhunyt tagjainak sírboltja a templom alatt található. A második templomból való egy gerendadarab "1610" felirattal és 1620-ból Lónyay Zsuzsanna epitáfiuma, gótikus kőfaragvány, mely latin sírverset tartalmaz. 1798-ban építették a harmadik templomot melyhez 1828-ban fatornyot, majd ehelyett 1833-ban kőből-téglából új tornyot emeltek. 1937-ben Kelemen Gyula esperes-lelkipásztor vezetésével építették a mai, negyedik templomot, melybe beépítették a későgótikus zárókövet az első templomból (a zászlós bárányt), Lónyay Zsuzsanna epitáfiumát és az 1610-ből származó gerendadarabot. Elbeszélés szerint az előző templom faanyagából készült az erdélyi típusú szószék és a két Mózes-szék.

Gergelyiugornyán áthaladva az ukrán határ felé visz az utunk. Első állomásunk Tákos, a híres paticsfalú református templom a "mezítlábas Notre Dame" faluja, a beregi keresztszemes hazája. A református templom szabadon álló, egyhajós, a nyolcszög három oldalával záródó, paticsfalú, zsindelyfedelű XVIII. századi épület népi építészetünk páratlan remeke. Alaprajzát és építési technikáját tekintve szívósan továbbélő középkori hagyományok fedezhetők fel rajta. Ilyen például a templom keletelt tájolása és sokszögzáródású "szentélye", illetve a tetőszék kötési rendszere és kötőelemei. Ez a sajátos megoldás a vidéken sokáig élő középkori tradíciónak és az abban gyökerező építési technológiáknak köszönhető. A templomot 1784-ben nyugat felé bővítették, ekkor nyerte el mai formáját. A templom egyszerű kiképzésű hajójának legnagyobb művészeti értéke a síkmennyezetét beborító, ötvennyolc különböző díszítésű kazettából álló, sziporkázó-virágos tavaszi rét hangulatát árasztó deszkaborítása, amely a templom építéséről, megrendelőjéről és alkotójáról is tájékoztat. A karzat mellvédjén, amelyet a tákosi hívek egy másik gyülekezettől kaptak ajándékba, a következő évszám látható: "A. O. 1799. 10 JULY." A templom ajtaja kívül lécbordázatos, hátlapját egyetlen fából faragták ki. Kovácsoltvas zára is eredeti. A 2001-es árvíz után helyreállították. A templom eredeti, 16 méter magas, szoknyás, galériás és vízcsendesítővel ellátott harangtornyát Lukács János ácsmester építette segédeivel 1767-ben. A mai, a templom nyugati fala mellett álló, fazsindellyel fedett harangtornyot 1948-ban emelték.

Tovább folytatva utunkat, Csaroda községbe érkezünk. Református templomának kecses tornya és a szeg nélkül ácsolt fa haranglábának páratlan szépsége rabul ejti az ide látogatót. Az alig 600 lakosú település egyedi, országos hírű műemléke a középkorban épült templom, mely a falu közepén, kissé kiemelkedő helyen áll. A román stílusú műemlék kőtemplomot a Csaronda vize vesz félkörbe a XIII. sz. harmadik negyedében épül. A templom déli oldala közelében lévő dombon állhatott a Csarnavodai család udvarháza. Hajdan a templom egész belsejét színes freskók díszítették. A hajó északi falának és a diadalívnek freskóit a templom építésével egy időben, a szentély festményeit a XIV. században készítették. Síkmennyezetes hajójának északi és keleti falán a templom építésével egyidős falképek láthatók. A templom a XVI. század közepén a reformátusoké lett, akik a középkori falképeket lemeszelték. Helyükre népies jellegű, virágos festmények kerültek, amelyek nem csupán a templombelsőben, de a külső homlokzaton is megmaradtak. A festett famennyezet 1777-ben készült, hasonló korú a népies barokkot idéző festett fa szószék, a karzat és a padok. A XVIII. századi emlékek közül említést érdemel még a Rhédey-epitáfium 1758-ból. A XVI. század első felében Csaroda egész lakossága a kálvini hitre tért, így a templom is a reformátusokat szolgálta tovább. 1595-ben már, mint virágzó anyaegyházat említik, amelynek a papja 1598-ban Kvassai Mátyás, 1613-ban Vári Menyhért, 1631-ben Károlyi Mihály volt. A templom belső berendezését 1747-ben Kisrédei Rédei Ferenc készítette. A település Tájháza révén betekinthetünk a hajdani generációk életébe.

Beregdaróc 14. században, gótikus stílusban épült temploma és tájháza egyedi látnivalót kínál. Az egyhajós, gótikus, szabadon álló templomépületet többször átalakították. A Gut-Keled nemzetséghez tartozó Daróczi család birtokán épített, s már az 1333-34-es pápai tizedjegyzékben is szereplő templom maradványait a ma is fennálló épületben tárták fel. 1832-38 között bontották el a középkori épület nyugati falát és új homlokzatot alakítottak ki. A korábbi harangláb szerepét a nyugati homlokzat elé 1858-ban épült, harminc méteres torony vette át. 1895-96-ban a templomot gyökeresen átalakították. Az 1991-94. évi műemléki helyreállítás visszaállította a templom középkori jellegét. A tájházban a helyi asszonyok felfedik előttünk a kenderfeldolgozás rejtelmeit, a "kendermagtól a lenvászonig". A nemrég felújított középkori udvarházban Sukta Bertalanné Kis Jankó Bori díjas népi iparművész páratlanul szép beregi hímzései láthatóak. 

Utunk következő állomása Beregsurány, ahol nem szabad kihagynunk a műemlék református templom megtekintését, mely a XIV. században gótikus stílusban épült. Kétosztatú mérműves ablakai, bejáratának tagolatlan csúcsíves kerete megalapozza a templom fenséges hangulatát. Sokszögű szentélye, népies barokk kő szószéke és annak koronája érdekes színfoltja a beregi templombelsőknek. A református gyülekezet mellett, a római katolikus egyházközösségnek is jelentős számú tagja van. Az út mellett egy park mögül fa matuzsálemekkel körülölelt, gyönyörű kastély tűnik fel. Ez az Uray-kastély, amely ma polgármesteri hivatalként funkcionál. Szintén a főúton továbbhaladva megcsodálhatjuk a Bay-kúriát is.

Tarpa, Esze Tamás kuruc brigadéros szülőfaluja, Szatmár-Bereg leggyümölcsösebb települése. Református temploma a település központjában szabadon álló, keletelt, egyhajós, homlokzati tornyos, egyeneszáródású, késő gótikus épület, mely a XV. század elején épült, a XVI. század közepén már a reformátusoké volt. 1795-ben a templomot átépítették, ekkor épült a 45,5 méter magas kőtorony is, melyet 1881-ben villámcsapás ért. Harangjai - egyikük egy 1317-ben öntött! - széthasadtak. Épen megmaradt eredeti ajtószárnya egyetlen tölgyfa lapból készült. Az ajtó fölött a Báthory család kőből faragott, sárkányos címere látható. 1981-ben a hajó északi falán három középkori falképet tártak fel. Táblás famennyezete 1782-ben készült. A berendezés kiemelkedő darabja a népi barokk, áttört koronájú szószék a XVIII. századból. A falu értékes agrártörténeti emléke a mai napig teljes épségben megmaradt szárazmalom. A község temetőjében található Bajcsy-Zsilinszky Endre sírja. Az 1924-ben alapított Tarpa Pálinka- és Lekvárfőzdében a tradicionális és korszerű pálinkakészítéssel egyaránt megismerkedhetünk, itt készül a Tarpa pálinkacsalád, az egyre népszerűbb Fekete Macska ágyaspálinka és bepillantást nyerhetünk a lekvárok készítésébe is. A pálinkákat és lekvárokat megkóstolhatjuk és megvásárolhatjuk a főzdétől nem messze a Szatmári Szilva Házában, egy 250 éves parasztházban, ahol a szilvával és a pálinkafőzéssel kapcsolatos kiállítás is megtekinthető, míg kertjében a térségben megtalálható szilvafákból álló fajtagyűjtemény látható. A Bereg Kincsei a térség egyetlen tájboltja, ahol megvásárolhatjuk a térség hagyományos tájtermékeit és megismerkedhetünk az aszalás hagyományos módjával is.

Utunk Gulácson folytatódik tovább. Itt található Gulácsy István alispán sírja, és érdemes megtekinteni a település központjában található XV. századi eredetű gótikus stílusjegyeket magán viselő református templomot, mely jelenlegi formáját 1818-60 között nyerte el. A faluhoz képest szokatlanul nagy templom 1646-os kisebbik harangja a középkori templomból származik és Wierd György készítette Eperjesen.  Érdemes felkeresni a falu határában található kis pálinkafőzdét is, ahol hagyományos fatüzelésű kisüstben a vidék többfajta gyümölcseiből készülnek a Classic Magyar Pálinkák.

Tivadar aranyhomokos tiszai strandjával és vonzó falusi szálláshelyeivel a Bereg legszebb települései közé tartozik. Keressük fel az 1947-es tiszai árvíz 50. évfordulójára emelt árvízi emlékparkot és csodáljuk meg a szabadstrand lejárójánál található fa haranglábat. Tivadar reformált egyházközség, Gulácsnak volt a filiája. Zólyomi Miklós telkén épült fel valószínűleg fából az első ismert templom; 1665-ben készült a templom katedrája és 1671-ben az első ismert fatorony. A második fatornyot 1757-ben Papp Mózes ácsmester készítette. 1794-ben  a Tisza a falu egy részét elmosta a templommal és a parókiával együtt, így a falu új templom építésére kényszerült. Az új kőtemplomot 1797-ben Átányi István prédikátorsága idején szentelték fel. 2013 tavaszától látogatható lesz a településen a Tisza bemutatóház, mely az élő Tisza növény és állatvilágát mutatja be, valamint túrázhatunk egyet a Tiszavirág tanösvényen is.

Utunkat ezután Fehérgyarmaton keresztül Penyige irányába folytatjuk. A falu határában fekvő temetőben már az útról láthatjuk a kilenc kopjafát, a Szenke-patakba fulladt kislányok síremlékét. A településen ellátogatunk a Lekváriumba, az ország első szilva- és lekvármúzeumába, ahol a szilvafeldolgozással és lekvárfőzéssel kapcsolatos hagyományokat és eszközöket tekinthetjük meg. A község a református hitet igen hamar, a XVI. század közepén felvette. Első temploma a hagyomány alapján XIV. század előtti, mivel leírása nagyban hasonlít a környező fennmaradt Árpád-kori templomokra. A második templom már a mai közvetlen szomszédságában volt. Ez az 1880-as évek végén, egy földrengés során annyira károsodott, hogy elbontották. A  mostani templomot 1893-ban szentelték fel. Eredetileg a puritán hagyományoktól eltérően, ezt a templomot is kívül-belül figuratív mintákkal díszítették, ami mára sajnos nem látható. Az eklektikus stílusban épült templom tornya 27 méter magas.

Továbbhaladva Túristvándi községbe érünk. Itt megcsodálhatjuk az ország egyetlen működő Vízimalmát. Festői környezetben a Túr partján kipihenhetjük az út fáradalmait. A település mai templomépülete a falusi viszonyokat tekintve inkább a nagyobbak közé sorolható, keletelt, jórészt a középkorból származik. Alapozása törtkőből készült, felmenő falai téglából vannak rakva. Téglalap alaprajzú hajójához a szabálytalan nyolcszög öt oldalával, feltűnően laposan záródó szentély kapcsolódik keletről. A szentély északi oldalán egykor négyszög alaprajzú sekrestye állt. A hajó nyugati végén az 1863-1868 között épített, észak és dél felé a hajó szélességében mellékterekkel is bővített torony áll.

A pihenő után folytassuk utunkat Szatmárcsekére, ahol tiszteletünket tehetjük Kölcsey Ferenc sírja előtt, a híres "csónakos" fejfás temetőben. A Művelődési Házban található Kölcsey Emlékszobába ellátogatva, nyomon követhetjük a Himnusz költőjének életét és munkásságát. A falu neve írásos emlékként 1181-ben tűnik fel először, papja 1332-ben már pápai tizedet fizetett. A községet Nagy Lajos király 1344-ben a Kölcsey családnak adományozta. Kora középkori templomát 1877-ben bontották el. A reformáció kálvini iránya Beregből érte el, a Kölcsey és a Kende családok pártfogása mellett. A jelenlegi templom 1869-re épült fel nyugati homlokzati tornyával együtt.

A következő település Tiszacsécse, amely szintén egy kiemelkedő irodalmi személyiség, Móricz Zsigmond nevéhez fűződik. Itt bepillantást nyerhetünk az író szülőházába, s ezzel együtt a hajdani szegényparasztság életébe. A település első temploma a milotai temetőben volt, amelynek alapfalait a közelmúltban tárták fel. Ebben az időben Csécsének és Milotának közös anyaegyháza volt. Amikor a milotai temetőben lévő régi templomot elbontották, a csécseiek elhozták a közös templom bejárati ajtaját, amit felhasználtak az általuk épített és sokáig használt fatemplomhoz. A mai templom a község központjában épült fel 1820-25 között. A templom belső terét világoskék, festett, sík deszkamennyezet borítja. A templom mindkét végében karzat áll, mely egyidős az épülettel. A templom keleti végében áll a fa harangtorony. A harangház fölött áll a négy fiatornyos 13 méter magas, nyolcszögletes toronysisak. A torony teljes magassága 24 méter. Az építés során fém  anyagokat nem használtak, az épület szerkezete fa oszlopokból és deszkából készült, fazsindely fedésű, a szerkezeti elemeket ácskötésekkel és keményfa csapokkal rögzítették egymáshoz.

Az út folytatásaként betérhetünk Milotára, az Európa szerte ismert milotai dió hazájába, ahol megnézhetjük a műemlék jellegű 1772-ben későbarokk stílusban épített református templomot. A korábbi, XV. században épült régi milotai templom az úgynevezett ó-temetőben állott, s kezdetben katolikus volt. Milota 1595-ben már református anyaegyház, melynek filiája a szomszéd falu, Csécse. Ebben az időben a falu a régi templom körül lehetett és csak a 18. században költözött a mai helyére, ekkor alakult ki a mai. ún. orsós rendszerű településszerkezet. Az orsós térben 1788-93 között épült templom felszentelésére 1794. április 21-én került sor. A templomnak 1826-ig nem volt tornya, hanem  egy fa harangtorony állt mellett. A 26 méter magas új tornyot 1827-ben építették. A felújítását 1893-ban végezték. Ekkor készült el a templom deszkamennyezete. Barokk homlokzata egyszerű megjelenésével is szép. Szenteljünk néhány percet a templom mellett álló tornácos, rédelyes parókia épületnek is, ami 1890-ben épült. 

Visszakanyarodva Fehérgyarmat felé, következő állomásunk Sonkád. Legfontosabb látnivalója az 1998-ban Európa Nostra díjjal kitüntetett XV.-XVI. század fordulóján töröttkőből épült műemlék református templom. Szabadon álló, keletelt, egyhajós, sokszögzáródású szentéllyel rendelkező, kétosztatú támpillérekkel megerősített épület, homlokzata előtt toronnyal. 1595-ben Sonkád már a beregi egyházmegye egyik legnagyobb gyülekezete volt. A templomot a XVIII-XIX. században tatarozták. Igen szép kazettás deszkamennyezetét 1766-ban készítették. Ugyanekkor készült a templom nyugati karzata, míg a szószék 1773-ból származik.  A barokk stílusú, nyugati torony építésére a XIX. század elején került sor.

A következő megálló Kölcse, melynek XV. században eredetileg barokk stílusban épült református templomát és XVIII. századi fa harangtornyát érdemes meglátogatni. Egyházáról az 1332-es pápai tizedjegyzékből értesülünk először, ekkor a településen már kellett állnia templomépületnek is. Az átlagos falusi méretekkel rendelkező, keletelt templom jórészt ma is középkori formájában látható. Falait törtkővel vegyes téglából építették, szerkezeti elemei minden bizonnyal kőből készültek. A templom hajójához a nyolcszög öt oldalával záródó, ugyanolyan széles szentély csatlakozik. A település a középkorban a Kölcsei család birtokközpontja volt, a templom építésében leginkább e család tagjai vették ki részüket. Az egykori evangélikus iskolában tekinthetjük meg az Erdőháti Tájmúzeumot, mely néprajzi és helytörténeti emlékeket őriz.

Panyola a szilvaút egyik jelentős állomása. A Túr partján csodálatos természeti környezetben található pálinkafőzdében készülnek a híres Panyolai Pálinkák többek között az Elixír valamint a hagyományos és klasszikus Panyolai. A főzde melletti Elixír Kóstolóházban megvásárolhatók és megkóstolhatók a pálinkák különböző tájjellegű finomságok kíséretében. Egy 1483-ból származó feljegyzés utal arra, hogy Panyolán abban az időben fakápolna volt. Ezt követte egy patics- vagy téglafalú kistemplom. A gyülekezeti élet a XVIII. század második felétől kezd erősödni, amikor is új kőtemplom építését határozzák el. Az új templom építése 1794. június 18-tól 1799. március 25-ig tartott, s e napon szentelték fel. A templom mellett fa harangtorony állt. Idővel a templom szűknek bizonyult, ezért 1867-69 között új templomot építettek. A panyolai egyházat több éven át a szatmári gyülekezetek elé példaképül állították mind hitélet terén, mind az áldozatkészség tekintetében.

Az út bejárása során betérhetünk Lónyára, ahol a csodaszép református templomot és a Lónyay család sírkápolnáját tekinthetjük meg. A templom szabadon álló, keletelt, egyhajós, egyenes szentélyzáródású, román stílusú épület, amely szinte érintetlenül megőrizte középkori eredetének részleteit. Az eredetileg Szent Péter és Pál tiszteletére szentelt templom a XIII. században épült az akkor Nagylónyának nevezett településen. A XV. században megújított épületet a XVI. század második felétől a reformátusok használták. 1413-ban keletkezett, 2000-02-ben feltárt falképei közül említést érdemel a hajó északi oldalán a Köpönyeges Madonna. A szentély déli falán és a diadalív bélletében is egy-egy liliomos koronájú királyszent - Szent Imre és Szent István - külön keretezett képei láthatók. A templom nyugati bejárata előtt áll a Felső-Tisza-vidék legkiforrottabb stílusú és legszebb harangtornya. A huszonhat méter magas, monumentális hatású tornyot 1781-ben Kakukk Imre ácsmester és legénye, Bán Péter építette. Két harangján 1666-os és 1741-es évszám olvasható.

Gelénes református temploma a hajdani két főutca által közbezárt területen fekszik. Már 1334-ben megvolt a Szent Gál tiszteletére emelt katolikus templom, majd késő gótikus stílusban újat emeltek. A község gyorsan meghódolt a hitújítás tanai előtt, így lett a templom református. 1774-ben javították a régi kőtemplomot, 1777-ben fatornyot építettek mellé, az egyik harangját 1776-ban, a másikat pedig 1789-ben öntették. A késői csúcsíves templom lebontását 1909-ben az egyház kérésére engedélyezték. 1910-ben emelték a jelenleg is látható, hagyományos barokkos formájú templomot, és egyúttal lebontották a XVIII. századi fa haranglábat.

Hetefejércse két település Hete és Fejércse 1977-es egyesítésével jött létre. Fejércsén és Hetén is áll egy-egy református templom, mindkettő késő barokk stílusú. Berendezésük velük egykorúak. Már a XVI. század elején reformátussá lett mindkét település. Hetének már 1768-ban volt tanítója, anyakönyve 1768-ban kezdődik. Ugyanebben az évben tűvész pusztított, elpusztult a templom és a parókia is. A leégett fatemplom helyén emelték a mai kőtemplomot, melyet 1802-ben szenteltek fel. Úrasztali készletei között található a környék egyik legkorábbi időből származó ezüst kelyhe. Fejércse anyakönyve 1793-ban kezdődik, előtte Csarodával közösen vezették. Templomát 1802-től 1836-ig építették. Legkorábbi úrasztali készlete egy 1724-ből való kenyérosztó cintányér.

Kisvarsány a XVI. században reformált anyaegyház. Ezt megerősíti az 1696-os és 1744-es katolikus összeírás. A XVIII. század végén téglából épült temploma szerepel az írásokban, de helyi kutatások bizonyítják, hogy már a középkorban egyházas hely volt, mert e templom helyén egy ma még feltáratlan templom állt. 1826-38 között a régi templomot oldalhajóval bővítették és tornyot építettek hozzá. A templom úrasztali készletei közül a legkorábbi egy aranyozott ezüst pohár, amelyet 1643-ban csináltattak. 1785-ből való egy másik aranyozott ezüst pohár, amelyet Csonka Sándor és Ns. Kozák Sára ajándékoztak az egyháznak. Az 1795-ből való harangját az 1848-as szabadságharc idején elvitték, de minthogy nem használták fel, 1856-ban Aradról hazahozták; Egri Ferenc kisejoci harangöntő 1938-ban két harangot öntött belőle- ma is ezt a két harangot használják. Mint ahogy a templom, úgy a parókia is a reformációtól kezdve mindig ugyanazon a helyen állt.