Rólunk írták...

Nyaralás a Felső-Tisza partján Utoljára diákkoromban jártam a Felső-Tiszánál, így éppen itt volt az ideje felkeresnem Szatmárt és a Tisza-partot. Választásom Tivadarra esett, az egyik igazi kis tisza-parti településre, ahol a falusi turizmus elkezdődött Magyarországon. Gyerekeim még nem jártak errefelé, de sokat nem kockáztattam, hiszen tudtam, hogy a Tisza-part csodás természeti környezete, és a szatmári tájak mindenkit elvarázsolnak. A Danó porta pedig a legkiválóbb hely ahhoz, hogy megérezzük a szatmári vendégszeretetet és igazán finom helyi ételeket együnk. Danó Sándor és kedves felesége, Gizi elsőrangú házigazdák! Természetesen házi szilvapálinkával fogadnak és máris okosabbak leszünk egy “nem tudommal”.

Azaz “nem tudom” szilvából készült pálinkát iszunk, és hogy miért így hívják ezt a fajtát? Nem tudom – ez a hivatalos verzió is errefelé. Mindenesetre az íze kiváló! A bemutatkozás után a portával, majd Tivadarral ismerkedünk. A vendégek két nagyobb házban vannak elszállásolva, amelyek igazán eredetiek, kényelmesek és nagyon jól felszereltek. A vendégház ( apartman ), mely a családi háztól külön helyezkedik el, négy szobás ( két és három ágyas ) és gázfűtéses. De minket nem is ez, hanem a tágas terasz nyűgözött le leginkább, ahol konyha és kemence kapott helyet, mindenféle régi zománcos konyhai eszközzel körülvéve. Mesés hangulat, amit a nagy területű füves udvar a felújított parasztcsűrrel és parasztszekér még jobban fokoz. A hűs környezetet vén diófák adják, míg hátul szilvafák várják a gyümölcsre éhes szájakat.  És aki mindezt őrzi, nem más mint Szilva. Nem tévedés, ő a kutyus… Este „terülj terülj asztalka” vár a kertben, salátákkal, zöldségekkel és Sándor már süti is a lapcsánkát. A maradék persze Szilváé…tudnak még követni? Bár lehet kívánni tájjellegű , magyaros ételeket, de nem igazán kell kinyitnunk értük a szánkat, esetleg akkor ha már eszünk. A sejtelmesen kanyargó szőke-Tisza partján Tivadarban lelassul az idő és mi csak pihenünk, kirándulunk és eszünk. Nem is kell mondani, hogy reggel bizony folytatódik a gasztronómiai kényeztetés. Gizi kétféle lecsója ínycsiklandó, a házi tea is mennyei. És ez minden reggel megismétlődik, de a menü mindig más; ilyen finom, puha házi lángost még sehol nem ettünk! Az észak-alföldi régióban egyre többen foglalkoznak falusi turizmussal, de azért bizonyos előírásoknak meg kell felelni, legfőképpen annak, hogy a házigazda és a porta törekedjen a hagyományok ápolására.
Danó Sándor és felesége ezt a részt igen komolyan vették, és a Danó Porta 1992-es elindulása óta egyre csak fejlődnek. Törzsvendégeik évről évre visszajárnak hozzájuk a jó programok, a hagyományos falusi élet tisztelete és persze a remek ételek miatt. A porta ötletét egyébként egy ’92-ben kiírt pályázati lehetőség, illetve annak elnyerése adta. Amint Gizi elmondta, két szobával és egy fürdőszobával kezdtek hozzá az építkezéshez. A közel egy hektáros falusi portán adottak voltak a lehetőségek, csak élni kellett velük. Két éven belül épült fel a parasztházhoz illő tágas tornác, amit ma is a háziállatok közelsége és a növényzet tesz hangulatossá. Innentől kezdve a vendégkör folyamatosan bővült, nem volt más hátra, mint fejleszteni. 2001-ben jött egy újabb pályázati lehetőség, aminek köszönhetően a tulajdonosok két újabb szobát építettek két fürdőszobával, konyhával és a hangulatos kemencés terasszal. Itt lógattuk mi a lábunkat, és vártuk, hogy mikor érkezik Szilva sarkában a két kellően elfáradt gyerekkel. Esténként nem kellett sokáig altatni. Varázslatos vízpart Bár én már a Danó Portával is beérem, Tivadar ezenkívül is remek üdülőhely, bár a ’80-as években virágozhatott igazán. A part fele vezető úton egymást érik a kétszintes nyaralók, melyek alsó része tároló vagy garázs. Az áradások miatt a második szinten vannak a lakrészek, melyekhez még erkély is jár. Sajnos a legtöbb ilyen házikó ma elhagyottan áll, és az állapotuk is csak romlik. Kár, mert a part igazán álomszerű. A barna homokföveny egy részét elkerítették strandnak. Ez egy igazi családi gyerekparadicsom, a kicsik a homokban játszanak és várakat építenek, a vízből ki sem lehet őket robbantani. A Tisza idén a sok kánikulai nap miatt annyira kicsi, hogy szinte át is lehetne rajta sétálni. Így a strandon az elkerített részen belül a legkisebbek is nyugodtan pancsolhatnak. De van ám itt „ Baywatch” is, egy idős helyi bácsi egész nap egy kis ladikban üldögél és felügyeli a strandot. A föveny mögött néhány igazán kellemes kis étterem és büfé vár, több helyen még Széchenyi kártyával is fizethetünk, a minőség jó és az árak is elfogadhatóak. De a sok szépség mellett ne feledkezzünk meg a Tiszáról sem! Tivadarban nem gond kenut szerezni, így az egyik napot evezéssel töltjük. Szatmárcsekéből indulunk, ahol a másik parton már ukrán földekre léphetünk. A Tisza nyugodtan kanyarog, a vízen nincs senki, az alacsony vízállás miatt kellemes homokfövenyek várnak mindenütt, nehéz megállni azt, hogy ne kössünk ki mindegyiken egy jó kis fürdésre. A sok pancsolás és csurgás miatt közel négy óra alatt érjük el kedvenc tivadari fövenyünket. Nehéz a döntés, hogy melyik a legszebb rész a szőke folyó partján, de az biztos, hogy ez a strand szerepel a toplistánkon. A gyerekek pedig biztosan megszavaznak egy kirándulást ide jövő nyáron is. szerző: Almásy Gyula

Tivadar – a Danó-porta is csodaszép falusi turizmus (vendéglátó) oázisa Danó Sándor (Tivadar polgármestere is) feleségével, gyermekeivel, igazi családi vállalkozásban működteti a portát, ahol vendégház várja a vándorokat. Különböző főzési, sportolási, más, rengeteg kikapcsolódási lehetőségek közül választhat a vendég. Bérelhető csónakkal kajak- és kenutúrára, egyéni vagy közös horgásztúrára, netán vadászatra van lehetőség. A tivadari Tisza-homokpad kínál kiváló (szabad-) strandolási lehetőséget. A Danó-portán ismerkedhettünk meg a Szatmár-Beregi Pálinka Lovagrend jóvoltából a minőségi, ötféle pálinkájukkal érzékszervi bemutató kapcsán. A vacsorát a színvonalas falusi vendéglátást tanúsító házigazdáknak köszönhetően a kemencében sült húsfinomságok gazdag választéka jelentette. Az éjszakát Vásárosnaményban, a Winkler Ház vendégszeretetét élvezvén töltöttük el.

Tisza, homokpad, Tivadar A Tisza magyarországi felső szakaszán évtizedek óta ismert a Tivadar területén található természetes homokpad. Már a hetvenes években létesült itt egy kemping, ami látogatók százait csábította évről-évre strandolásra, evezésre, pihenésre. Sajnos a kemping azóta még nem újult meg, de megjelentek a falusi turizmus vendégházai, amelyek új, színvonalas lehetőséget nyújtanak a pihenés romantikus és kulturált eltöltésére. Tivadar, homokpad Mi a Danó-portán vacsoráztunk, ahol a ház asszonya saját főztjével vendégelt meg minket, bemutatva a környék egyedi ízeit. Vacsora közben négyféle pálinkát kóstolhattunk, így a jókedv is garantált volt. A falusi szálláshely egyszerre 3-4 családot is tud fogadni, és különlegessége, hogy nemcsak a szezonban, hanem egész évben a vendégek rendelkezésére áll. Ősszel és télen horgászok, vadászok is ellátogatnak ide. Danó-porta A kulturált környezet, a kemence, a porta falán található régi használati tárgyak gyűjteménye különleges hangulatot áraszt, a szállás pedig nagyon kedvező árú. Tivadar kedvező fekvése lehetővé teszi, hogy gyorsan elérjük Szatmár-Bereg részben már felsorolt látványosságait, kulturális és természeti értékeit.


A Danó-porta kialakítására barátok bíztatása, egy elnyert pályázat és Tivadar község természeti értékei inspirálták a polgármester házigazdát. Miből indultak: zöld övezet, vén diófák, százéves parasztcsűr, háziállatok sokasága és a kertben biozöldségek és gyümölcsök, valamint egy elhanyagolt épület. Baráti találkozások színhelye volt már kezdetben is, de felmerült az az ötlet, hogy pénzt is hozhatna egy kis felújítással. Fokozatosan építették ki vendéglátásra alkalmas tanyává, ahol első szempont a tisztaság és az egyszerűség voltak. A bevétel egy részének visszaforgatásával, pályázattal bővítettek, fejlesztettek. Tágas terasza, tornáca, búbos kemencéje hangulatot sugároz.

A térség hagyományosan a gyümölcseiről ismert. A magyar alma világhírét a szabolcsi jonatán alapozta meg, a szilváról pedig a legtöbben elsősorban a szatmári szilvapálinkára asszociálnak. A szilva olyannyira jelentős szerepet tölt be Szatmár-Bereg életében, hogy a borutak mintájára Szilvaúton ismertetik meg az ideérkező utazókkal termesztési módjait, feldolgozását és a belőle nyert ízletes termékeket. A pálinka mellett készül belőle aszalt szilva, cibere (híg szilvalekvár) és dzsem, melyeket a legkülönfélébb ételek készítéséhez használnak fel. A tarpai és panyolai szilvalekvár fogalom, a csak ezen a vidéken vadon termő szilvafajtából készül szigorúan cukor és minden egyéb idegen anyag hozzáadása nélkül, rendkívül hosszú forralással. A hosszú főzés során fokozatosan sűrűsödik be a lekvár, mely végül kissé savanykás, selymes ízű lesz. Penyigén járva mindenképpen érdemes felkeresni a Lekváriumot, mely az ország első szilva- és lekvármúzeuma. A felújított parasztházban a lekvárfőzés legfontosabb eszközeivel és fortélyaival is megismerkedhetnek a látogatók. A szilva és a helyi gyümölcsök másik nagyon fontos feldolgozási formája a pálinka. A megyében működik a Zsindelyes Pálinkafőzde, illetve a Szatmár-Beregi Pálinkarend, melyben többek között a kisvárdai Várda-Drink, a Panyolai Szilvórium és a Tarpai Manufaktura főzdék képviseltetik magukat. A főzdéknek számos pálinkája födrajzi árujelző oltalom alatt áll, ez a földrajzi eredet biztosítása mellett egyfajta minőségi garanciát is jelent. Az újfehértói fürtös meggy-, a szabolcsi alma- illetve a szatmári szilvapálinka kapták meg ezt a minősítést. A pálinkafőzdék előzetes egyeztetés után szívesen várják kóstolásra az érdeklődőket, akik kortyalávalóként helyben sütött kenyérlángost falatozhatnak. Akik a pálinkázás előtt-után-netán, helyett komolyabb harapnivalóra vágynak, azok egy egészen másfajta világba csöppenhetnek, ha Vállajba látogatnak. Itt érdemes felkeresni Szatvári Zoltánt, a sváb hagyományokat továbbvivő Sváb Meister húsmanufaktúra tulajdonosát. Mindenféle tartosítószertől mentes sonkákat, kolbászokat, szalonnákat készít tradicíonális eljárással. Nála az állatot nem kampóra akasztva, hanem asztalon bontják, a feldolgozást pedig kézi munkával végzik. Egyelőre - sajnos - csak a környéken kapni a termékeit, de bízunk benne, hogy előbb-utóbb a fővárost is elérik ezek a tradicionális készítmények. Ha szeretnénk megszállni a Szatmár-Bereg vidéken, elsősorban falusi vedégszobákat fogunk találni. Ezek egy része önellátásra rendezkedett be, érdemes előre egyeztetni a szállásadókkal, mert akik biztosítanak ebédet, vacsorát, igazán autentikus helyi ízeket kínálnak. Mi a tivadari Danó Portán jártunk, ahol a ház asszonya csupa helyi alapanyagból készített fogással, igazi terülj-terülj asztalkámmal várja vendégeit. Mi is megnyaltuk a főztje után mind a tíz ujjunkat. Azért nem csak a családi konyhákon találkozunk tájjellegű ételekkel, büszkén kínálja őket a vásárosnaményi Winkler Ház és a nyírbátori Báthory Kastély Reneszánsz Étterme is. Az előbbi a helyi vendéglátóipari képzés egyik bázisa. A Winkler Ház egyik régiós specialitása a beregi cigánypecsenye.

A Danó Portára a vendégek hazajárnak A Danó Portára a vendégek hazajárnakDanó Sándorné , turizmus, szabolcs, Falusi Turizmus Eddig is híres volt megyénk a falusi turizmusáról, a vendéglátó házigazdák kedvességéről és szeretetéről, s most a szakma is elismerte a falusi turizmusért tett megyénkbeli erőfeszítéseket, törekvéseket. A Falusi Agroturizmus Országos Szövetsége ugyanis ebben az évben adta ki először a közelmúltban létrehozott „A régió kiváló falusi vendégfogadója” címet, s ezt az elismerést az észak-alföldi régióban elsőként a tivadari Danó Sándorné vehette át. – A szövetség a díj odaítélésekor több kritériumot is szem előtt tartott – mondta el lapunk érdeklődésére dr. Hanusz Árád, a Falusi Turizmus Országos Szövetségének alelnöke. – Fontos, hogy a díjazott személy fogadójában minőségi legyen a szállás és az ellátás, magas színvonalúak legyenek a szolgáltatások, s a házigazda törekedjen a hagyományok ápolására is. Az észak-alföldi régi három megyéjéből sokan megfelelnek ezeknek az előírásoknak. Danó Sándorné javára az szólt mindenek előtt, hogy régóta foglalkozik falusi turizmussal, törzsvendégei vannak, nagy figyelmet fordít a programok szervezésére és a hagyományápolásra is. Danó Sándorné valóban régóta, 1992 óta foglalkozik falusi turizmussal. – Az 1990-es évek elején egyre többen fedezték fel a Felső-Tisza, illetve a környező falvak természeti kincseit, épített örökségeit, így munkám mellett úgy gondoltam, megéri belekezdeni. Főállású óvodapedagógusként a turistaszezonban szabadidőmben tudok vendéglátással foglalkozni, így az ötlet kitűnő keresetkiegészítésnek bizonyult – emlékezett vissza a kezdeti évekre a kitüntetett vendégfogadós. – A lendületet egy 1992-ben kiírt pályázati lehetőség, illetve annak elnyerése adta. Két szobával és egy fürdőszobával kezdtünk hozzá. A közel egy hektáros falusi portánkon minden adott volt, csak élni kellett a lehetőséggel. Két év múlva a parasztházhoz illő tágas tornácot építettünk, amit a háziállatok közelsége és a növényzet tett hangulatossá. Folyamatosan bővült a vendégkör, így 2001-ben újabb pályázati lehetőséget kihasználva fejlesztettünk: épült újabb két szoba két fürdőszobával, konyhával, kemencés terasszal. A szobák berendezésénél törekedtünk a természetes anyagok felhasználására és a kényelemre. A vendégek az előzetes megbeszélés alapján igényelhetnek félpanziós ellátást amelynek az alapanyagát főleg saját terméseink, saját készítésű termékek adják. A portánkon az évszaknak megfelelően a vendégek fogyaszthatják az éppen termő zöldséget gyümölcsöt, fűszernövényeket. A gyümölcs szüretelésében, illetve a feldolgozásban a vendégek személyesen is részt vehetnek, gondolok például a lekvárfőzésre. A parkosításnál figyelembe vettük a száz éves parasztcsűr idilljét, illetve a parasztházat, így az udvarban meghagytuk a hűs környezetet adó vén diófákat. A muskátlik a piros fazekakban és egyéb virágok is az elmúlt idők hangulatát tükrözik. A vendégeink többsége Magyarországról érkezik, azonban AusztráliátólSvédországig, Dél-AfrikátólKanadáig megfordultak már a Danó Portán külföldiek is. – Nagy megtiszteltetés a számomra, hogy a régióból engem jelöltek erre az elismerésre. A kitüntetés valójában az egész családnak – a férjemnek, a gyermekeimnek, valamint a vőmnek is – szól, hiszen a nagy porta gondozását, a vendégek kiszolgálását egyedül nem bírnám, szükség van a család segítésére. Jó érzés a számunkra, hogy a vendégek úgy jönnek hozzánk, mintha hazajönnének. Mindig úgy fejlesztettünk, ahogy a vendégek igényelték. Bár a szobák fűthetők, nincs egy kandallós, kemencés közösségi tér, ahol a vendégek télen tartózkodhatnának. Ezért az elkövetkező években egy ilyen fűthető étkezőt-nappalit szeretnénk megvalósítani.

Télen-nyáron nyitva áll a tivadari Danó-porta, ahol mennyei illatok lengik körül a kemencét Az utak minősége rosszabb, mint otthon, ám nem vészes, csak nem kell száguldozni. Egyébként is hamar megállítják az embert, gyakoriak a közúti ellenőrzések. De ha kimondjuk a varázsszót: „delegácijá”, már roboghatunk is tovább. A küldöttségnek itt még tekintélye van. Gyönyörű vidékeken visz az út, miközben vezetőnk arról mesél, hogy a Kárpátokban egyre több a vadkempingező és a túrázó. Kárpátalja Ukrajna különleges természeti adottságokkal rendelkező megyéje. Területét folyók, patakok szövik át, most kezdik felfedezni a legjobb helyeket a raftingosok és a kajakosok. A térség a Tisza vízgyűjtőjéhez tartozik, a Fekete- és a Fehér-Tisza Rahónál egyesül, és sorra öleli magához a Kárpátok lejtőiről lefutó folyókat. Ásvány- és gyógyvizekben gazdag, egymást érik a nemzeti parkok, természetvédelmi területek. Várak, várromok, kastélyok, templomok – megannyi látnivaló Munkácstól Husztig, Beregszásztól Ungvárig.

Kerékpártúra Szatmárban, 2007 május 12 Résztvevők: Farkas Judit egy baráti társasággal (Rotary Klub). Útvonal: Olcsva - Panyola - Tivadar - Vásárosnamény - Olcsva A kerékpártúra 2007. május 12-én, egy borongósnak induló, de hála istennek napsütésbe átcsapó szombati napon történt. Mátészalkáról kocsival indultunk Olcsvára, ahol a komp parkolójából kezdtünk kerekezni. Reggel 9- kor mentünk át a Szamoson komppal. Már rögtön indulás után felkerültek az esőkabátok, de a szemerkélő eső senkinek nem vette kedvét. A komp után kb. 20 percnyi karikázás után elértük a Tisza gátat, ahol szemünk-szánk tátva maradt a minőségi kerékpárút láttán. (Ez egyébként végig így van a Tisza mindkét oldalán.). Panyolához érve mégis inkább vállalta a csapat, hogy megválik ettől a gyönyörtől, választva egy másikat; letértünk a gátról egy zötyögős bekötőútra és egy kis szatmári szilva pálinkázásra betérünk a panyolai pálinkafőzdébe. Itt kaptunk egy kis kóstolással egybekötött bemutatót. Mondanom sem kell, hogy a továbbiakban igen jó hangulatban folytatódott az út egészen Tivadarig, ahol átmenve a Tisza hídon a Danó-portán (hamisítatlan falusi porta, falusi vendéglátással) megebédeltünk, természetesen azt is jó szatmáriasan. (kötött tészta leves, töltött káposzta). Közben a nap kisütött, így a Tisza jobb partján ragyogó napsütésben folytattuk az utunkat a gergelyugornyai Tisza hídig.

Itt átkarikázva Vásárosnaményon, Vitkán át értünk vissza az olcsvai komp parkolójához, délután öt tájban. Mindenki kellemesen elfáradt, a túra nem volt megerőltető sem a gyerekeknek, sem azoknak, akik 20 éve nem ültek biciklin. Gyakorlottabbak a kitérők és a pihenők nélkül kb. 3 óra alatt körbejárhatják ezt a remek útvonalat. A táv valamivel több, mint 50 km. Időszükséglet (a felsorolt programokkal, nagy kényelmesen) kb. 8 h. Megjegyzések: A Danó-portán enni is, aludni is lehet, de csak előzetes bejelentkezés után. Elérhetőség: www.danoporta.tvn.hu . A töltött káposzta receptjét leírhatnám, összetétele valószínűleg semmiben sem különbözik u. n. töltött káposztának nevezett étektől, de ezt a fajtát csak itt, ezen a tájon lehet enni, mindazon okból kifolyólag, hogy az itteni magyar ember beleteszi azt a drága szatmári szívét is. (Bocsánat, az már beregi, mert a tivadari Tisza-híd másik oldalán már a Bereg van). A kötött tészta levest inkább megcsinálom nektek egyszer, az egyszerűbb lesz, minthogy most elkezdjem leírni.